Ivóvíz-termelés

Vízrajzi viszonyok

Az I-es vízbázis működésének rövid leírása

A Szabadka város ivóvíz-szükségleteit biztosító központi létesítmény az 1. számú vízbázis, ahonnan a város, évsyaktól függő szükséges vízmennyiségének 75% - 85%-át nyeri.

Az 1. számú vízbázis a város északi peremén helyezkedik el, a néhai Zorka gyár után, és 33 aktív kúttal van felszerelve, melyeknek jelenleg üzemeltetett, teljes kapacitása ~ 425 l/s.

A kutak mélysége ~ 200 m és 2-4 víztartó réteget ölelnek fel.

Az első víztartó réteg ~ 100-120 m mélységben található. A víztartó rétegeket egymástól vízhatlan agyagrétegek választják el, így a víz a felszíni földrétegen át nem tud beszennyeződni. A szabadkai Vízművek és Csatornázási KKV kútjain végzett bárminemű munkálatok (a búvárszivattyúk cseréje, regenerálás, stb.) esetén a kút üzembe helyezését megelőzően a vizet fertőtlenítik, kiöblítik és laboratóriumilag kivizsgálják. Az adott kutat csak akkor helyezik üzembe, amikor a laboratóriumi vizsgálatok igazolják, hogy az abból nyert víz bakteriológiailag és vegyileg megfelelő minőségű.

Minden kút megfelelő búvárszivattyúval és a szükséges mérő-szabályozó berendezéssel van felszerelve.

Az üzemelő kutak száma a város szükségleteitől függ. A búvárszivattyúk a vizet a gyűjtő (közös) csővezetékbe szivattyúzzák, s ezeken át jut el a víz a homokkiválasztóba, ahol az esetleges homoktartalom kerül kiválsztásra az iható, de még mindig nyers és kezeletlen vízből.

Ezt követően a víz az ún. szűrőtelephez, vagyis a vízkezelő (kondicionáló) berendezéshez érkezik, amely 4 szűrővonalból áll.

Minden szűrővonal legfeljebb 100 l/s vizet tud feldolgozni, ami azt jelenti, hogy a vízkezelő berendezés maximális teljesítménye 400 l/s.

A szűrővonalak előtt a vízhez olyan elemeket adunk, melyek elősegítik a nemkívánatos anyagok (arzén, ammónia és vas) kiválását, ugyanakkor fertőtlenítenek is.

Az így kezelt vizet tovább szállítjuk a 3000 m3 térfogatú tartályba, amely az aránytalan napi vízfogyasztás kiegyenlítésére szolgál, és egyben tartalékot képez nagyobb fogyasztás esetére.

A tartályból a kezelt víz szabadeséssel a magas nyomású szivattyútelephez érkezik, s innen továbbítjuk a 6 szivattyú egyikének segítségével a város fel. A szivattyú kiválasztása a fogyasztásnak mértékének függvényében történik.

Az 1. számú vízbázis kimeneti csővezetékén a város felé egy automata fertőtlenítő-adagoló rendszer található, amely biztosítja a törvénnyel előírt koncentrációt.

Az ivóvízkezelés (kondicionálás) technológiai folyamatának leegyszerűsített vázlata – 1. számú vízbázis

Az ivóvíz kondicionálása

A kitermelt felszín alatti vizek minősége vegyi és bakteriológiai értelemben is nagyon jó. Mivel néhány agyagos talajréteg alatt található, igen jól védett a külső szennyeződésektől és összetétele az idők során gyakorlatilag nem váltzott.

Az ivóvíz közegészségügyi megfelelőségét szabályozó, érvényben lévő szabályzathoz viszonyítva, a mi ún. nyers vizünk vas, arzén és ammónia sókból tartalmaz a megengedettnél többet. Emiatt a múlt század nyolcvanas éveiben kutatásokat indítottunk, amit az ivóvíz kondicionálása követett. Valamennyi felsorolt összetevő sói oldott állapotában találhatóak meg a vízben.

A vas a felszín alatti vizek természetes összetevője. Gondot a víz vezetékekben történő szállítása során okoz a jelentkező mennyiségben, ugyanis a vasvegyületek üledéket képeznek a csövekben, ami duguláshoz vezet, a végső fogyasztókhoz érve pedig, a fogyasztás során esztétikai problémát jelent.

Az ammónia a mély rétegekben található víz természetes összetevője. Mennyiségét az elosztóhálózatban kiváltott következmények miatt kell csökkenteni, ugyanis oxigén és a mikroorganizmusok jelenlétében egy olyan folyamat játszódik le, minek folytán a víz közegészségügyi szempontból fogyasztásra alkalmatlanná válik.

Az arzén különböző vegyületeiben a Föld teljes kérgében megtalálható. A sziklákban sokkal kevesebb van belőle, mint az agyagrétegekben. A vízbe oldódás útján kerül, a talaj kimosásával, vagy mint az eróziós folyamatok következménye.

A mi vizünkben természetes, geológiai eredetű arzén található, amely nagyobb mennyiségben káros, ezért mennyiségét korlátozni kell.

A vízgyárban az említett sókat oxidációs eljárásokkal és szűrés útján vonják ki a vízből, így az a kezelést követően, a vízminőségi szabályzat elvárásainak megfelelve, alkalmassá válik a fogyasztásra.