Szabadkán ma a városi vízvezeték-hálózat mintegy ötvenezer háztartást, vállalatot és intézményt lát el ivóvízzel. A rendszerhez öt városi és tizennégy külvárosi vízbázis tartozik, melyeken összesen 67, 120 és 185 méteres mélység közötti kút található. A víz szállítása az összesen közel 520 kilométer hosszú fő- és másodlagos vezetéken keresztül történik.

Szerbiai viszonylatban ritkaságnak számít, hogy a fogyasztók mintegy 80 százaléka feldolgozott ivóvizet kap, azaz olyat, melyből előzőleg eltávolították az ártalmas összetevőket – a vasat, az ammóniát és az arzént. Ily módon az ivóvíz minősége megfelel nem csak a hazai, hanem az európai, sőt a világszintű szabványoknak is.

A város legnagyobb vízkitermelő helye az I. számú vízbázis, majd ezt követik a Vízbázis II., a Sándorban és az igazgatóság területén található kutak. A nyári csúcsfogyasztás idején mért maximális fogyasztás 500 és 550 liter közt mozog másodpercenként. Ami a külvárosi településeket illeti, ezek többsége rendelkezik saját vízforrással vagy kúttal a lakosság szervezett vízellátására. Azonban Mérges, Alsó és Felső Tavankút, Ludas és Hajdújárás települések esetében még mindig nincs megoldva a szervezett vízellátás, noha már megkezdődtek a városi vízvezeték kiépítésének előkészületei.

A korszerű vízellátás fejlődésének korábbi szakaszait tekintve el kell mondani, hogy egészen valahol 1962-ig az udvarokban fúrt vagy ásott számos kismélységű kút biztosította a polgárok vízellátását. A városban volt egy közkúthálózat, valamint mikro-vízvezetékek a kisebb lakótömbökben. Az ipari létesítmények a gyárak területén található saját kútból nyerték a vizet.

Az ivóvízellátásért felelős közvállalat a működése első évében két vízkitermelő állomással, négy kúttal és mintegy négy és félezer méter vízhálózattal rendelkezett. Ezt követően az ágazat gyors fejlődésnek indult, aminek negatív következményei is lettek, és ezt még ma is tapasztalhatjuk, mivel számos úgynevezett zsákvezeték maradt fenn, valamint hosszabb időn keresztül nem történt jelentősebb beruházás a kulcsfontosságú létesítményeken, leszámítva egy 3000 köbméteres tartály kiépítését 1973-ban.

A múlt század 80-as éveinek legelején fokozódott a kútfúrás intenzitása, míg 1983-ban megkezdte működését a két fővezeték új szivattyúállomása, azzal a tervvel, hogy a rákövetkező 20 évben ellássa a város szükségleteit.

A következő jelentős beruházás az úgynevezett vízkondicionáló üzem, vagyis vízgyár kiépítése volt, amely 1990 szeptemberében kezdte meg működését. 2005-ben fejeződött be a létesítmény kibővítésének második fázisa, amely által sikerült elérni az ivóvíznek a már említett európai szabványoknak is megfelelő minőségét. Pillanatnyilag a vízellátást illető fejlesztési stratégia kezdeményezései a külvárosi rendszerek vízminőségének javítására irányulnak.